Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

RÁEMEL tárgyas ige
  • 1. Vkit, vmit emelve rátesz, ráhelyez vmire. A gyermeket ráemelte a kocsira. A munkások ráemelték a szobrot az állványra.
  • 2. Ráemel vmit vkire: felemel vmit, hogy megüssön, bántalmazzon vele vkit. Ráemeli a kezét. Ráemelte a botját a tolvajra. || a. <Kézi lőfegyvert> célozva irányít vkire, vmire. Ráemelte a pisztolyt támadójára. Ráemelte puskáját a vadra. || b. (ritka) Ráemeli a kalapját vkire: tisztelettel előre köszön vkinek; ráköszön. || c. (választékos) Ráemeli a szemét, tekintetét vkire, vmire: vkire, vmire irányítja a szemét, rátekint, ránéz. □ A szegény Apolka … ráemelte könyörgő tekintetét. (Mikszáth Kálmán) Ha lóháton jött egy szép dalia, csak akkor mertem ráemelni a szemem, amikor már tovanyargalt. (Krúdy Gyula)
  • 3. (ritka) Vmit ráemel vkire: vminek vitele közben úgy emel vmely terhet, hogy a teher nagyobb része arra v. azokra nehezedik, akivel v. akikkel együtt a terhet viszi. Nem jó vele együtt cipelni, mert mindig ráemeli a terhet a másikra. Vö: emel (I. 2c, e, 3). ráemelés; ráemelget; ráemelhető; ráemelő; ráemelt; ráemeltet.