Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy, csoport, intézmény>, aki, amely rabol (12). Lovat rabló betyárok. Rabló, fasiszta horda. □ Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk. (Kölcsey Ferenc) || a. Időt rabló: olyan <tevékenység, foglalkozás, művelet>, amely céltalan, hiábavaló v. jelentéktelen dolgokra foglalja le vkinek az idejét, amellyel vki elfecsérli a rá fordított időt, v. amely fölöslegesen sok, eredményéhez viszonyítva igen sok időt vesz el, vesz igénybe; időrabló. Időt rabló kártyázás. □ A tűzrakás volt a legelső és a latin a legtöbb időt rabló foglalkozás egész iskolai pályámon. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, túlzó, gúnyos) Olyan <személy>, aki rendkívül nagy haszonra dolgozik, tisztességtelen úton szerez jövedelmet, rabol (3). Rabló kocsmáros, uzsorás. Ez egy rabló kereskedő.
3. (választékos) Rabláson (1, 2) alapuló, rá jellemző. Rabló jellegű háború; rabló ösztön, politika.
II. főnév -t, -ja
1. Rablást (1) elkövető v. elkövetett személy. Tengeri rabló: kalóz. A rablót megbilincselték. || a. (átvitt értelemben, gúnyos) Harácsoló, kizsákmányoló személy. □ Csörtettek bátran a senkik És meglapult az igaz ember S a kényes rabló is rabolt: Különös, különös nyáréjszaka volt. (Ady Endre) Az öreg rablók és farizeusok hangosabban lármáztak, mint az őszinte reformpártiak. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, túlzó, gúnyos) Rabló (I. 2) személy. Ez a rabló megint becsapott a vételárral. || a. (átvitt értelemben, ritka, túlzó, néha tréfás) Pénzt erőszakosan követelő ember. □ Adok nekik, a szemtelen tolvaj rablóknak kétszáz forintot. (Mikszáth Kálmán)