RÁBÍR tárgyas ige
Rábír vkit vmire: <rábeszéléssel v. kényszerítéssel> arra készteti, hogy vmit tegyen, vmiben részt vegyen, v. vmilyen magatartást tanúsítson; megnyer vkit vmire, vmely célnak; vmire bír, rávesz vkit. Rábír vkit arra, hogy
Őt ugyan nem bírod rá erre a vállalkozásra! □ S rá bírhat-e majdan egy ifju szerelme, Hogy elhagyod érte az én nevemet? (Petőfi Sándor) Rá birtam a lengyel követeket, | Hogy pünkösdig megvárják Hedviget. (Madách Imre)
rábírás; rábírható; rábíró.