A magyar nyelv értelmező szótára

RÁ határozószó és igekötő

• I. határozószó (személyragos) rám, rád, rá v. (népies) rája; ránk, rátok, rájuk. Nyomósítva: énrám stb., őrájuk (A rá- igekötős igékkel kapcs-ban nem használatos, az egyszerű igékkel nem alkot összetételt. Pl. Rám kiáltott.) <A személynévmás nem használt -ra, -re ragos alakja helyett néha a mutató névmás -ra, -re ragos alakjának jelentésében>. Általában a személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személyre, tárgyra, dologra. Gyak. -ra, -re ragos határozóval együtt, a határozó jelentéstartalmának nyomósítására.
• 1. A szóban forgó vízszintes v. nagyjában vízszintes helyzetű felületre, személyre v. állatra, gyakrabban vmely tárgyra felülről irányulva, úgy, hogy érintkezzék vele. Már meg van terítve az asztal; tégy fel rá még egy csokor virágot. Itt ez a szék; tedd le rá a csomagodat. □ Apáitok megszerzék a hazát, De rája a nép-izzadás csorog. (Petőfi Sándor) || a. A szóban forgó személyre, állatra v. tárgyra irányulva, azt mint egészet tekintve <helyzetétől függetlenül>. → Teszek rá! A galamb a fán ül, az ölyv lecsap rá. Itt a boglya, vess föl rá még néhány villa szénát. □ Lári-fári! – csapott le most már rá … – Mit akarsz te? (Mikszáth Kálmán) Hát a pókkal hogy van maga? … Ha meglátok egyet, rögtön poharat borítok rája, és kivetem a kertből. (Gárdonyi Géza) Koldulsz? Betörsz? A rend lecsap rád – | a tőkéseké a haszon. (József Attila) || b. A szóban forgó személyre, tárgyra irányulva, abba az irányba, ahol ez van; feléje. □ A sétaút fái eltakarták őket Terka és Gabriella elől. De ők még odaláthattak rájok. (Ambrus Zoltán)
• 2. (Nagyjából) függőleges helyzetű felületre, személyre v. tárgyra irányulva, úgy, hogy vele érintkezzék, v. őt körülfogja. A gyerek fázik; adj fel rá valami meleg ruhát. Ez a fal nagyon üres; akassz fel rá néhány képet.
• 3. A személyraggal megjelölt, az előzményből ismert tárgy felületére, úgy, hogy részben v. egészben beborítsa. Itt a kép bal sarkában nem eléggé erős ez a szín, kenj fel rá még egy kis piros festéket.
• 4. A szóban forgó személyen v. tárgyon már rajta levő tárgyra felül; fölébe. Ez a ruha nem elég meleg; végy föl rá egy kötött kabátot. Az asztalra fehér abroszt tett, s arra rá még egy kis kézimunkát terített fel.
• 5. Ahhoz v. ehhez hozzáfüggesztve, kapcsolva, úgy, hogy rajta lógjon. Ott a fogas, akaszd fel rá a kabátodat. || a. A szóban forgó tárgyra, úgy, hogy hozzá legyen erősítve, rögzítve, vele szoros térbeli összefüggésbe kerüljön. Ez a kapu kissé dísztelen, jó volna rá egy szép vasalás. □ Mért is tart hát kertet s benne Körtefát? És az isten rá gyümölcsöt Minek ád? (Petőfi Sándor)
• 6. (átvitt értelemben) Utána, azután; azt követőleg. □ Nem a világ, ha egy kicsit megázunk, Rá táncolunk, rá kávézunk, rá alszunk, rá pipázunk. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. <Olyan előzmény után, amellyel a cselekvés v. állítás szorosabb kapcsolatban van.> → Kezet rá. Bólint rá. Igyunk egyet rá. Aludjunk rá egyet. □ A furfangos diák itt szörnyet prüsszente rá, | De Háry ő beszédét tovább is folytatá. (Garay János) A gödörgazda [= a kubikusok csoportjának vezetője] megáll, és azt mondja a társaknak: Majd ebbe a faluba mönnyünk [= menjünk] le, – Bólintanak rá, hogy jól van. (Tömörkény István) || b. <-ra, -re ragos, rendsz. számjelzős névszóval együtt:> annyi idővel később, amennyit az utóbbi kifejez. Rá három hétre; (egy) esztendőre rá. □ Két évre rá … a latin órán hirtelen fölkelt a padból …, fejfájásról panaszkodott. (Kosztolányi Dezső)
• 7. (átvitt értelemben) Az ő számára; őrá nézve; neki. □ Az ilyen dolgokat, spekulációt, … a régi falu csak összevont szemmel nézi, s rája nem irányadók. (Móricz Zsigmond) || a. Rá nézve: őt illetőleg, számára. Rám nézve nem előnyös. □ Rád nézve is jobb volt így … (Csiky Gergely) || b. Több más közül az ő számára; neki. Rá osztották ki a szerepet. Rá szignálták az iratot, az ügyet. Nem végezte el a rá eső munkát. || c. <Főleg vmilyen előnyt v. hátrányt jelentő kifejezéssel kapcs., érzelmileg színezett mondatban.> → Áldásom rájuk! Átok rá! Boldogabb idők jöttek ránk. □ Majdnem te is bajt hoztál rám. (Móricz Zsigmond) || d. (átvitt értelemben, kissé bizalmas) <Főleg vmely munkát, szolgáltatást jelentő igével, kifejezéssel, szolgáltatást jelentő igével, kifejezéssel kapcs.> az ő javára, neki. Mos, takarít, főz rá. □ Erzsi látta egyszer [az anyósát], mikor a nagy lánya ott ült kényelmesen az asztalnál, és ő seperte a szobát; ő mosott rájuk, ő szaladt, fázott … értük. (Móricz Zsigmond) || e. Vmely személyre, tárgyra irányulva, vele foglalkozva, őt v. azt tárgyul véve. Nagy dicséret rám ez a nyilatkozat. □ Piroska férje egy diák, ő maga pedig egy diákné. Még tán paszkvillt is írnának rájok a pataki tógátusok. (Mikszáth Kálmán) Ima rád e szerenád. (Babits Mihály)
• 8. (átvitt értelemben) Ellenséges céllal irányulva a szóban forgó személy v. tárgy felé. A fogát is vicsorította rám. □ Meg kell lenni, szánd el magad, gyermekem … mert valahonnan rossz szél fúj ránk. (Mikszáth Kálmán)
• 9. (átvitt értelemben) Arra (erre) a célra; hozzá. Vennék kabátot, de nincs rá pénzem. A feladat nehéz, nincs rá emberünk. Szívesen megtenném, de nincs rá időm. □ S anyánkat … tiszteld, imádd! | Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom, Mert nincs rá szó, nincsen rá fogalom. (Petőfi Sándor) Bujjatok be ide a sűrűbe, ruhát cserélni … Ez alkalmatos hely rá. (Mikszáth Kálmán)
• 10. Azt illetőleg, arra nézve. Nincs rá eset ←. Nincs rá eshetőség. Vannak rá esetek, hogy…
• 11. (átvitt értelemben) Ráadásul; hozzá még. Megszidta a gyereket, s rá még meg is verte. □ Nem hozzám illő, s még rá ordináré ember. (Gárdonyi Géza)
• 12. (átvitt értelemben) <-ra, -re ragos vonzatú igékkel, melléknevekkel v. kifejezésekkel kapcs. az ismert, említett, szóban forgó konkrét határozót helyettesítve:> arra, erre. Gondol, gondja van, haragszik rá; rá se → bagózik; oka van rá; szüksége van rá; nem tartozik rá; telik rá, vigyáz rá; alkalmas, méltó rá. Egy pillantást vet rá. □ Eső és hó szakad. | Mi gondunk rá? (Petőfi Sándor) Jöjjön el velem Debrecenbe. – Az se lehet most … Hacsak később nem lesz rá érkezésem. (Gárdonyi Géza) Rám vár a mozi előtt este | suhanc, a rosszul öltözött. (József Attila) || a. (átvitt értelemben, ritka, népies) <Csak mozgást jelentő igékkel kapcs.:> Szembe(n) rá: vele szemben. □ Szegény Dani mit tegyen? | … Keskeny pallón átmegyen Szembe jött rá a kasznár. (Arany János) Jön rájok szemben a tehéncsorda. (Mikszáth Kálmán)
• II. igekötő A. <Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. a rá- igekötős címszavakat, főleg igéket.> (A rá- igekötős igék nem használatosak a rám, -d, rá, -nk, -tok, -juk személyragos határozószókkal, csak a főnév, a főnévi értékű szó -ra, -re ragos alakjával. Pl. Rákezdett egy dalra. Ráléptem a lábára.) B. <Önállósítva, rá- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. az elhangzottak nyomósítására a szóban forgó igével egyenértékű.> [Ráérsz most?] – Rá [= igen, ráérek]. Rávertem alaposan, rá (én), csak úgy porzott.
• III. (mondatszó-szerűen) (sport, 1945 után) Rá, rá hajrá: <sportversenyen a versenyzőt biztató kiáltás:> rajta!, szorítsd! még, jobban!