POSHAD tárgyatlan ige -t, v. -ott, -jon, (
tájszó) possad (rendsz. csak 3. személyben)
- 1. <Folyadék, kül. állóvíz nagyobb tömege a benne levő v. bele került anyagok hatására> bűzhödtté kezd válni, v. ilyen állapotban van. Poshad a víz a mocsárban. || a. (átvitt értelemben) □ Magas házak partjai közt poshadt a sárga köd sűrű folyama. (Babits Mihály)
- 2. <Növényi eredetű (főleg híg) étel, gyümölcs szerves részeinek baktériumok hatására történő bomlása miatt> fokozatosan elveszti eredeti színét, ízét, szagát, és fogyasztásra alkalmatlanná kezd válni, v. már ilyen állapotban van. Napok óta poshad a főzelék a lábasban. Ott poshad a lehullott gyümölcs a fa alatt.
- 3. (átvitt értelemben, ritka) <Személy, hosszas szellemi v. testi tétlenség miatt> lassanként képtelenné válik erőinek kifejtésére; egyre tunyábbá, ernyedtebbé lesz.
- 4. (tájszó) Savanyodik (1).
- Igekötős igék: megposhad.
- poshadás; poshadó.