PORLAD tárgyatlan -tam, -t v. -ott, -jon (
választékos)
- 1. <Eltemetett ember holtteste> fokozatosan porrá válva vhol nyugszik. Csontjai egy közös sírban porladnak. □ Ott porladnak csontjaik most: A tengerpart fövenyében. (Tompa Mihály) Itt akarok élni a demokrácia hazájában és a csontjaim is itt porladjanak. (Mikszáth Kálmán) A szegények még most is tudják,
| hogy végigmentél a budai utcán | s megsimogattad szőke kisfiuk fejét, | ki azóta | ott porlad a tabáni temetőben. (Kosztolányi Dezső)
- 2. (rendsz. igekötővel) <Főleg kőnemű anyag, fizikai-kémiai hatásokra> lassan porrá esik szét. A szikla egyre jobban porlad. □ A padláson
vén ládákban avult írások porladtak. (Babits Mihály) || a. <Fa> revesedik, korhad, porhad.
- Igekötős igék: elporlad; szétporlad.
- porladás; porladó; porladt.