PONCOL tárgyas ige -t, -jon (ékszerészet)
<Arany-, ezüsttárgyat> hitelesít úgy, hogy jegyet üt bele. Nem veszem meg ezt az ezüsttálat, mert nincs poncolva. || a. <Ötvös> ékszert v. nemesfém tárgyat fémeszközzel való ütögetéssel megmunkál, és így díszít. Ezüsttálat, melltűt poncol.
poncolás; poncoló; poncolt; poncoltat.