POLTURA [u v. ú] főnév ..rát, ..rája
(történettudomány) Egy garasnak, azaz három krajcárnak a felét, vagyis másfél krajcárt érő magyar váltópénz, ill. egy-egy ilyen ezüst, később réz pénzdarab. Nálunk Mária Terézia idejében verték az utolsó polturákat. □ A temetésért, házasságért ki öt polturát, ki tizet, ki egy tallért ád, amint már bírja magát. (Mikes Kelemen) Három márjás volt egy köböl búza
egy poltúra egy pint bor. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, régies) Nagyon kevés pénz, jelentéktelen összeg; fillér, fitying. Nem ér egy polturát; lyukas polturát v. fél polturát sem ér: semmit sem ér. □ Adj nekem 100 frtot [= forintot], de egy poltura se hiányozzék belüle. (Vas Gereben) Most már egy polturát se fizetek
(Mikszáth Kálmán)
polturás.