Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

POLITIKUS melléknév és főnév
  • I. melléknév -an, -abb
  • 1. (választékos) Az erőviszonyokhoz ügyesen alkalmazkodó; körültekintő, célszerű, óvatos, diplomatikus. Politikus ember; politikus hang, megnyilatkozás. Viselkedése nem volt eléggé politikus. □ Ritka becsületes ember volt; – a mai politikus világban bizonyára éhen halna. (Vas Gereben)
  • 2. (ritka) Olyan <személy>, aki politikával (1–2, 4) állandóan és különösen nagy kedvteléssel foglalkozik. Politikus asszonyok; politikus csizmadia.
  • II. főnév -t, -ok, -a
  • 1. A közvélemény vmely irányzatát képviselő, politikával rendszeresen és – többnyire vmely párt keretében – a nyilvánosság előtt foglalkozó közéleti személy. Jó, haladó, reakciós, rossz, vezető politikus. □ A politikusok szégyenlettek magyarúl beszélni. (Csokonai Vitéz Mihály) A kar … néhány fricskát osztogat egy pár nevén szólított szónoknak, politikusnak s elvonul. (Péterfy Jenő) Nem vagyok én politikus, ennélfogva engem nem kötelez az önzetlenség. (Móra Ferenc)
  • 2. (választékos, kissé rosszalló) Az, aki céljának elérése végett ügyesen alkalmazkodik az erőviszonyokhoz. Agyafúrt, jó, ügyes politikus.