POLITÚR főnév -t, -ok, -ja (
asztalosipar)
Szeszben oldott sellak, amelyet a feldolgozott fa felületének megvédésére, fényesebbé tételére, színének és rajzának kiemelésére használnak.
Politúrral dörzsöli be az asztal lapját. || a. A bútornak v. más bútoripari terméknek ezzel az anyaggal bevont fényes felülete.
Gyönyörű politúrja van. Megsérült a politúrja.
- Szóösszetétel(ek): politúrlabda.