POLGÁRŐRSÉG [r-ő] főnév (1945 előtt)
Polgári (I. 3) férfi személyekből főleg rendkívüli időkben többnyire önkéntes jelentkezés útján, katonai mintára szervezett fegyveres karhatalmi alakulat, amely (szükség esetén) közbiztonsági szolgálatot teljesít; önkéntes karhatalom. A polgárőrség parancsnoka. A forradalom hírére a városban megalakult a polgárőrség. □ A polgárőrség az utcák bejáratait őrzé. (Jókai Mór)
polgárőrségi.