Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

PÓK [1] főnév -ot, -ja
  • 1. Olyan ízeltlábú állat, amelynek rendsz. gömbölyded potroha, négy pár hosszú lába van; zsákmányának megszerzésére a legtöbb sűrű, finom hálót sző. Keresztes, ugró pók. A pók megöli a hálójába került legyet. □ Egy pók sző hálót gondosan az éjben. (Juhász Gyula) Micsoda pókok másznak a rozzant deszkákon. Milyen hosszú, vonagló, szörnyű és milyen sok lábuk van. (Nagy Lajos) || a. (állattan) Pókok: az ízeltlábúaknak egyik, sok fajt magába foglaló, mindenfelé elterjedt rendje (Araneidea).
  • 2. Áttört hímzéseknél és csipkéknél alkalmazott, a pók hálójának rajzát utánzó díszítmény.
  • 3. (argóban, rosszalló, gúnyos) Ismeretlen v. esetlen, kellemetlen ember; pasas, alak. Csoda pók. Egy unalmas pók telepedett rám v. hozzám.
  • Szóösszetétel(ek): 1. pókfonál; pókkar; pókláb; pókszabású; pókszövedék; pókszövés; póktermetű; 2. haspók; kaszáspók.
  • pókocska.