PLÉH [plé] főnév -et [pléhët] v. -t [plét], -e [pléhe] v. -je [pléje], pléhvel [plével]
- 1. Bádog (1).
- 2. (tájszó) Ebből készült, ételneműk sütésére haszn. edényféle, kül. tepsi. Kikeni a pléhet. A kalácsot kikent pléhben sütjük. □ Akárcsak a palacsintatészta a pléhen, úgy futotta be a kékes láng az egész utat. (Mikszáth Kálmán)
- 3. jelzői használat(ban) Ebből az anyagból készült. □ Parányi kamra volt
Alig fért el benne egy kis vaságy, meg egy szék, amire pléh mosdólavór volt téve. (Hunyady Sándor)
- Szólás(ok): (bizalmas) Pléhre csúszik: pórul jár, kudarcot vall, felsül.
- Szóösszetétel(ek): pléhajtó; pléharcú; pléháru; pléhdarab; pléhdoboz; pléhedény; pléhfedeles; pléhfedő; pléhhordó; pléhicce; pléhkanál; pléhkezű; pléhkorona; pléhláda; pléhlemez; pléhpánt; pléhserleg; pléhtető; pléhtömeg; pléhtornyú.