PLÁNUM főnév -ot, -a (régies írva: planum is) (régies)
Terv, tervezet, tervezgetés. □ Mindenféle bolondos és kalandori
planumot koholt. (Vörösmarty Mihály) Sok szép plánumot bolygattál meg. (Mikszáth Kálmán) || a. (irodalomtudomány, elavult) Írásmű vázlata, tervezete. □ Akik a
Lexiconnak planumát eléggé nem esmérik, olvashatnak felőle a Márton úr tudósításában. (Csokonai Vitéz Mihály)