PITYMALLIK tárgyatlan ige -ott, -ana, -jon (-jék); -ani (csak 3. személyben)
- 1. <Az égbolt hajnalban> világosodni kezd; dereng, hajnalodik. □ Mikor fölébredt, pitymallott az ég. (Jókai Mór) || a. (alany nélkül) Pitymallott, amikor fölkerekedtek. □ Szőkült már a hideg setétség, s pitymallott. (Csokonai Vitéz Mihály) Még alig pitymallott, édesapám leugrott az ágyról. (Móricz Zsigmond)
- 2. (ritka) <Táj, vidék> a hajnali derengésben lassan láthatóvá válik. Pitymallik az erdő.
pitymalló.