PISZMOG tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon (kissé
rosszalló,
hangfestő)
- 1. Aprólékos módon, babrálva, bíbelődve foglalkozik vmivel. Piszmog vmivel. Sokat piszmog a főzéssel, a takarítással. Induljunk már, ne piszmogjatok olyan sokat a csomagolással. □ A bíróságok sokáig piszmogtak, de végre eldőlt az ügy. (Mikszáth Kálmán) Az ember
valamit megigazított a hátulsó keréknél, soká piszmogott, emelgette. (Móricz Zsigmond)
- 2. Határozatlanul, hosszasan, fölöslegesen foglalatoskodik vmivel; pepecsel. Piszmog vmin. Miért piszmog azon az aktán? Ne piszmogjon azon a csiszoláson! □ A gulyás
a véres ingével piszmogott, hogy ne kelljen senkire néznie. (Nagy Lajos)
- Igekötős igék: elpiszmog.
- piszmogás; piszmogó.