PISSZEG [ë] ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë] (
hangutánzó)
- 1. tárgyatlan Sziszegő (többnyire "pssz" v. "pszt") hangokat hallat: a) <intésül, figyelmeztetésül, hogy vki hallgasson, v. halkabban beszéljen>. Hiába pisszegtek neki, tovább élcelődött. □ Eszténa
, pisszegve csendre intett, mintha a föld alatti hangokra figyelne. Valaki jár a temetőn
(Krúdy Gyula); b) <nyilvános szereplő felé, annak jeléül, hogy nem akarják hallgatni, látni.> A közönség hangosan pisszegett, hogy hagyja abba előadását. □ [A szónokot] jól ösmerem. Eleget pisszegtem neki. (Mikszáth Kálmán); c) <hogy vki figyelmét magára vonja, ha más módon nem adhat jelt.> Pisszegett, hogy társa lapuljon meg.
- 2. tárgyatlan (ritka, tájszó) Csendes szipogással, hang nélkül szepegve sír, sírdogál, piszeg. □ Édesanyám
ébren pisszegett, sírt szegény, nem lehetett szólani. (Móricz Zsigmond)
- 3. tárgyas (ritka, tájszó) Pisszegve mond vmit. Most már nem fáj, pisszegte.
- Igekötős igék: kipisszeg; lepisszeg.
- pisszegő.