PISSZENÉS főnév -t, -e [e] (csak egyes számban) (hangutánzó)
<Tagadó v. korlátozó értelmű kifejezésekben.> A pisszen igével kifejezett cselekvés; hangmegnyilvánulás; az a tény, hogy vki pisszen; halk, gyenge hang, szó, megszólalás. (Egy) pisszenés se: egy hang se; pisszenés nélkül: a) egyetlen jajszó v. a legkisebb panaszkodás n.; pisszenés nélkül tűri a betegséget, a fájdalmat, az injekció beadását; b) (ritka) egy hang ellenvetés, visszavágás n. Pisszenés nélkül tűrted, hogy szemtől szembe rágalmazzanak?! Pisszenés sem hallatszott, mikor ő otthon volt. Pisszenést se halljak. A gyerekek pisszenésére már felugrott. Ha pisszenést hallott, már ordított. □ A legkisebb pisszenést, mely talán csitító volt, haragos tekintettel
viszonozta. (Vörösmarty Mihály)