PISSZEGÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e] (hangutánzó)
A pisszeg (1) igével kifejezett cselekvés, hangmegnyilvánulás; az a tény, hogy vki pisszeg. Dühös, folytonos, hangos pisszegés; a hallgatóság pisszegése. A tömeg pisszegése a szónokot beszéde abbahagyására kényszerítette. Hagyjátok abba a pisszegést! Nem törődött a pisszegéssel, tovább énekelt. □ A hallgatóság soraiból pisszegés hallatszott, éljenekkel vegyesen. (Mikszáth Kálmán)
pisszegési.