PIPERKŐC [e v. ë] melléknév és főnév -öt, -e [e] (választékos, rosszalló)
Külsejével, főleg ruházatával visszatetsző v. nevetséges módon sokat törődő és divatmajom módjára kínos eleganciával öltözködő (férfi). Üresfejű piperkőc. Világéletében piperkőc dendi volt. □ Egy síma állu fickó, egy puha Selyem piperkőc mutasson fügét?
(Arany JánosShakespeare-fordítás) Öltözködik tisztán, szerényen, De nem piperkőc, nem majom. (Vajda János)
piperkőcös; piperkőcség.