PIPERÉZ [ë v. e] tárgyas ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë] (
választékos)
- 1. Szépítőszerekkel kezel, szépít vkit, vmit. Piperézi magát. Piperézi az arcát. □ Nyugvó úrnőt piperéz remegve A néger rabnő lágy s illatos ujja. (Tóth Árpád)
- 2. Piperével (1) díszít vkit, vmit. Piperézi ruháját. □ Míg nőm piperézi magát, széttekintek az irodában. (Szigligeti Ede)
- 3. (átvitt értelemben, régies) <Beszédet, írást> piperével (3) cifráz. □ Nyelvünket
piperézi és csinosítja. (Katona József)
- Igekötős igék: felpiperéz; kipiperéz.
- piperézés; piperézett; piperézget; piperéző.