PINCEMESTER főnév
(régies) Vmely borpince kezelője, ill. a borok felszolgálója. □ Bence, a vén Bence, volt a pincemester. (Arany János) A vár pincéi kifogyhatatlannak látszottak, a pincemesterek fáradhatatlanul gurították fel a hordókat. (Krúdy Gyula) || a. Kül. pincemesteri tanfolyamot, ill. szőlészeti és borászati szakiskolát, 1952 óta boripari technikumot végzett, a borkészítésben és borkezelésben elméletileg és gyakorlatilag járatos személy. Az állami borpince több új pincemestert alkalmazott.
pincemesteri; pincemesterség.