PIPERÉS [ë v. e] melléknév -en, -ebb [e, e] (
régies)
- 1. Piperével (1) feldíszített; felpiperézett, felcicomázott. Csupa piperés dáma volt ott. □ Piperés orcádra illett volna csókom. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. Olyan <nő>, aki szereti a piperét, gyakran piperézi (12) magát. Piperés lány. Nagyon piperés ez a hölgy. □ Asszonyaik már piperésebbek voltak
(Katona József)
- 2. Piperecikkek tartására való, haszn. Piperés doboz.
- 3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Piperében (3) gazdag <beszéd, írás>; sallangos, cifra. Piperés nyelv, stílus. □ Piperés szófűzései, mesterkélt kifejezései nagyon meggyérültek. (Kemény Zsigmond)