PÍP főnév -et, -je [ë, e]
- 1. (népies) A szárnyasok nyelvén támadt kóros bőrkeményedés. A tyúkok a nagy melegben pípet kaptak. □ Ez tán nem is annyira angina, mint
píp, minő a madárnak szokott lenni. (Arany János) Nyögnek az asszonyok: pipet kapott a csirke! (Babits Mihály)
- 2. (átvitt értelemben, tájszó, tréfás) (Olyan szomjas vagyok, hogy mindjárt) pípet kapok: borzasztóan szomjas vagyok, gyötör a szomjúság. Töltsetek már, mert mindjárt pípet kapok.