PINCÉSZET [e] főnév -et, -e [ë, e] (
szőlészet,
régies)
- 1. A nagy borpincékben összegyűjtött és tárolt borok szakszerű kezelése és az erre vonatkozó ismeretek összessége; borászat. A magyar pincészet igen fejlett fokon áll.
- 2. A nagy borpincékben tárolt és kezelt borok forgalomba hozatalára alakult vállalat. Állami, szövetkezeti pincészet. □ A magyar állami pincészet a háromdecis butéliákban jobb minőségű borokat exportál a külföld kedvéért
(Krúdy Gyula)
pincészeti.