PINT főnév -et, -je [ë, e] (
régies)
- 1. Különböző nagyságú régi űrmérték, amely két kis iccének, vagyis 1,41,6 liternek felel meg. Az angol pint 0,587 l, a magyar pint 1,415 l.
- 2. jelzői használat(ban) Ilyen mennyiségű, űrtartalmú. Két pint bor. □ Útas, köszönj rám egy pint bort. (Csokonai Vitéz Mihály) Aludt vér | Ömlött Döbrögiből
Hogy haza cammogtak vele a lovak, egy banya két pint Szappanos égett bort kent széjjel rajta. (Fazekas Mihály)
- 3. Ekkora mennyiség vmiből. Pintje.
- 4. Ilyen űrmértékű edény. □ Bádog a pint, réz a messzely. (népköltés)
pintnyi.