PINCÉZ ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
- 1. tárgyas (népies) <Csak ebben az állandósult szókapcsolatban:> Bort pincéz: pincében tart és kezel.
- 2. tárgyatlan (népies) Szórakozásból, időtöltésből pincékbe jár borozgatni; pinceszerez. Egész nap a szőlőkben pincézett.
- 3. tárgyas (ritka) Alápincéz. A villát nem pincézték.
- Igekötős igék: alápincéz; bepincéz; végigpincéz.
- pincézés; pincéző; pincézett; pincéztet.