PIHENTET [e-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
- 1. Elrendeli, megengedi, úgy intézi, hogy vki, vmi pihenjen vmely fárasztó munka után. A hosszú menetelés után pihenteti a századot. A szántás végén pihentette a lovakat.
- 2. Nem foglalkoztat, nem működtet <vmit, főként vmely testrészt>, hogy ezzel kímélje, egy időre nyugton hagyja. Pihenteti az agyát, a szemét. Délben egy kicsit pihenteti a lábát. □ Jó a szemet pihentetni. Olykor kell pihentetni a szemet. (Gárdonyi Géza) || a. <Testrészt> vhova téve, egy darabig ott hagy. □ Csizmás lábát határtalan nyugalommal pihentette a perzsaszőnyegen. (Kosztolányi Dezső) || b. Vkin, vmin pihenteti a szemét, a tekintetét: hosszabb ideig nyugodtan, figyelmesen v. érdeklődve néz vkit, vmit.
- 3. <Földet> bizonyos ideig nem művel, parlagon hagy, hogy utána jobban teremjen. A kimerült szántóföldet jó pihentetni.
- 4. <Nyers tésztafélét> bizonyos ideig félretesz, hogy azalatt megkeljen, a feldolgozásra alkalmasabb legyen. A rétestésztát egy ideig pihentetni kell.
- 5. (bizalmas) <Vmely ügyet> egy ideig nem intéz; fektet. Ügyüket a hivatal már régóta pihenteti.
Igekötős igék: kipihentet; megpihentet.
pihentetés; pihentetett; pihentetget; pihentető.