PIKTOR főnév -t, -ok, -a v. -ja (
bizalmas, néha
gúnyos)
Festőművész. □ Egy iszákos öreg piktort, aki tanár egy művészeti akadémián, elcsapnak az állásából, s a vén korhely végképpen elzüllik. (Ambrus Zoltán) || a. Szobafestő, mázoló.
- Szóösszetétel(ek): piktortégla.
- piktori; piktorkodik; piktorság.