PIKKEL * [ë] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (bizalmas)
Tartósan neheztel vkire, és haragját, ellenszenvét apró kellemetlenkedésekkel érezteti vele; kirúg rá. Pikkel vkire. Pikkel rám a tanár. □ Évek óta "pikkelt" Jenőkére
a panaszok, szemrehányások, sóhajtások miatt. (Krúdy Gyula)
pikkelés; pikkelő.