PERCEN [ë-e v. e-e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (rendsz. 3. személyben) (
hangutánzó)
<Lassan mozgó, kisebb tárgy, eszköz, kül. járó óra> egyetlen percegő hangot ad.
Ütés előtt az óra egyet percen. □ Egyet percen a kihegyezett, meghasított lúdtoll. (Mikszáth Kálmán)
- Igekötős igék: megpercen.
- percenés; percenő.