PENTATLON [ë v. e] főnév -t (csak egyes számban)
(sport, elavult) Ötpróba. || a. (sport, elavulóban) Modern pentatlon: öttusa. || b. (történettudomány) <Az ókori görög olimpiai játékokon> diszkoszvetésből, ugrásból, gerelyhajításból, futásból és birkózásból álló versenyszám.
pentatlonista; pentatlonos.