PÉNZJEGY főnév (régies)
A nemesfémet forgalmi és fizetési eszköz funkciójában helyettesítő bankjegy, váltó, csekk stb. || a. Szűk. ért. papírpénz, bankjegy. □ Hogy a magyar pénzjegynek hitele legyen, ércalapot [= aranyfedezetet] kellett előteremteni. (Jókai Mór)