PERNYE [ë-e v. e-e] főnév pernyét [ë v. e], pernyéje [ë-e v. e-e], (
népies) pörnye
Elégett könnyű és laza tömegű anyagnak (pl. szalmának, papírnak) piheszerű v. apró lemezkékből álló maradványa; hamu.
Tüzes pernye; a tűz környékén szállingózó pernye. □ Kialvó lángok pernyéje szitálva, Szürkén, szomorún, csak esik, esik. (Kiss József) Csak az első szikra fogja meg a szalmát, legott pernye aztán az egész. (Mikszáth Kálmán) Estefelé szél kerekedett. Kifújta a kormot, pörnyét a várból. (Gárdonyi Géza)
- Szóösszetétel(ek): pernyeeső.
- pernyés; pernyézik.