PERON [ë v. e] főnév -t, -ok, -ja, (
ritka,
régies) perrón (
régies írva: perron is)
- 1. <A vasúti állomásokon, autóbusz- és villamosmegállóknál> a várakozó utasok számára való, a pályatestnél valamivel magasabb s rendsz. fedett terület. A peronon várja a vonattal érkező vendéget. Kimegy a peronra. □ A vasúti állomás perrónján áldok, egy vonat indul meg. (Kaffka Margit) Nagy mozgalom támadt a perrónon, a váróterem őrei csengettek, kiáltoztak. (Babits Mihály)
- 2. <Vasúti és villamoskocsi két végén, autóbusz hátulján> fel- és leszállásra való, rendsz. ülőhely nélküli, gyak. elkülönített rész. A peronon 12 állóhely van. □ Felültünk egy budai villamoskocsiba. Csomagjainkkal a hátsó perronon álltunk meg. (Kuncz Aladár)
- 3. (ritka) <Fülkés vasúti kocsin> folyosó. Kimegy a peronra. □ Kiment a fülkéből, csöndes illedelemmel behúzva maga után a perron ajtaját. (Hunyady Sándor)
peronos; peronú.