PERMANENS [ë-ë v. ë-e v. e-e] melléknév -en [e] (
tudományos,
választékos)
Állandó, folyamatos, tartós, ill. így működő.
Permanens bizottság, értekezlet; permanens vízhozam. Az árvíz alatt a bizottság permanensen együtt van. □ A vasúton járókelőket
a kiszállásnál múlhatatlanul fogadja a vidék permanens cigánybandája. (Jókai Mór) || a. (
politika)
Permanens forradalom: a) folyamatos f., kül. a polgári forradalom továbbfejlesztése szocialista forradalommá a proletárdiktatúra megteremtéséért; b) <a revizionisták elfogadhatatlan tanítása szerint> az az állandó folyamat, amelynek során a kapitalizmus fokozatosan belenő a szocializmusba.