PERGÉS [ë] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Általában a pereg igével kifejezett mozgás, folyamat; az a tény, hogy vmi pereg.
- 1. Apró (kerek) tárgyak, növényi részek, folyadékrészecskék (gördülő) hullása, szóródása. Gyöngyszemek pergése; könny(cseppek), esőcseppek, vízcseppek pergése. Elnézte a leveleknek a fákról való pergését. || a. Kül. szemes termény túlérett magvainak kihullása a kalászból, hüvelyből, tokból stb. A búza, a gabona(szemek) pergése; a bab, a borsó pergése. A pergés nagy szemveszteséget okozott.
- 2. (hangutánzó) Vmihez való szapora nekiütődéssel járó, gyors, szaggatott, rendsz. zörejszerű hangot adó ide-oda mozgás. A dob pergése; a nyelv pergése: a) a nyelv hegyének rezgése az r hang ejtése közben; b) gyors, hadaró beszéd. □ Elmondta rettenetes sebes pergéssel a maga mondanivalóját. (Jókai Mór) || a. (hangutánzó) Ilyen mozgással v. gyors forgással keletkező hang. A dob, a rokka, a vetítőgép pergése. □ Ordítozás, dob pergése! | De hallik Kont mennydörgése. (Petőfi Sándor) || b. (hangfestő) Gyors forgás; pörgés. A játékcsiga, a film, az orsó pergése.
- 3. (átvitt értelemben) Vmely eseménysorozatnak gyors lefolyása, gyors egymásutánban való következése. A színdarab könnyed pergése; a jelenetek izgalmas pergése; a napok egyhangú pergése.
- Szóösszetétel(ek): dobpergés.
- pergésű.