POFOZ ige -tam, -ott, -zon
- 1. tárgyas Pofoz vkit: pofonokat ad v. szokott adni vkinek. Pofozza a gyerekeit. Most pofozza a drágalátos fiát. □ A szűcs éppen inasát pofozza. (Vörösmarty Mihály) || a. (tárgy nélkül) Ő nem szokott pofozni.
- 2. tárgyas (átvitt értelemben, ritka, tréfás) <Tárgyat> tenyerével oldalról ütöget. Addig pofozza bepiszkolt kalapját, amíg tiszta nem lesz.
- 3. tárgyas (irányt jelölő határozóval) (sport, bizalmas) <Labdajátékban a labdát> lábával, ill. tenyerével, hanyag kis mozdulattal a hálóba v. a kosárba juttatja. A hálóba pofozza a labdát.
- 4. (átvitt értelemben) Pofozza az élet: sok csapás éri az é-ben. Eleget pofozta az élet.
- Igekötős igék: agyonpofoz; felpofoz; helyrepofoz; kipofoz; lepofoz; megpofoz; összepofoz; visszapofoz.
- pofozás; pofozó; pofozott; pofoztat.