PIRULÁS főnév -t, (-ok), -a
- 1. A pirul (4) igével kifejezett folyamat; az a tény, hogy vmi pirul, pirossá lesz, pirosodik. A kenyér, a szalonna pirulása a tűzön; a hús pirulása a forró zsírban.
- 2. Az a tény, hogy vki, vmi (el)pirul. Ártatlan, könnyed, mély, szemérmes pirulás; az arc, a homlok pirulása; az ifjú, a lányka pirulása. □ A lányka
szemét lesütötte ijedve
| Látta pirúlását László, s nem enyelge továbbá. (Vörösmarty Mihály) Irén nevetett; és szeretetre méltó pirulással mondá
, hogy férje hol van. (Jókai Mór)
- 3. (átvitt értelemben, választékos) Szégyen, restelkedés. Pirulással kellett távoznia. □ Nem, nem érzek magamban pirúlást. (Csokonai Vitéz Mihály) Ha boldogságunk
attól jön, kitől azt pirulás nélkül elfogadhatjuk,
van-e nagyobb boldogság a világon, mint ez? (Eötvös József)
- Szóösszetétel(ek): arcpirulás.