PIHENT [e] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. A pihenéstől felfrissült s vmely célra még nem használt, igénybe nem vett. Pihent erő. Váltott lovakkal utaztak; a fáradtakat időnként pihent lovakkal váltották fel. □ Ez a perc a miénk, a pihent | érzékek lázadása, szabadság | mindennapos reménye. (Szabó Lőrinc) || a. Pihenten: új erőt gyűjtve, frissen. Pihenten indult a küzdelembe. □ Egyenlőtlen lenne köztünk a harc, ha én pihenten vívnék most veled. (Jókai Mór)
- 2. (tréfás) <Csak ezekben a szókapcsolatokban:> pihent agy, ész, elme: frissen, elevenen működő s kissé szokatlan, meglepő ötleteket termő a., é., e. Micsoda pihent agy talál ki ilyen tréfákat? Ilyen csak pihent észtől telik. □ Házsor kezdődik, mely fél utcát valaki pihent ésszel, bár nem eléggé csinosan "fél gatyaszárnak" nevezett el. (Arany János)
pihentség.