Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
PENITENCIA [ë-ë v. e-ë] főnév ..iát, ..iája (csak egyes számban)
1. (vallásügy) <Katolikusoknál> a gyóntató által a gyónóra vezeklésül kiszabott ima v. teendő, ill. ennek elmondása, elvégzése. → Kirója vkire a penitenciát; kiszabja a penitenciát; elvégzi a penitenciát. □ A császár magában szállván kéré az érseket, hogy adna néki penitenciát. Aki is hat holnapig kitiltá a templomból. (Mikes Kelemen) Valami 25 miatyánk volta penitencia. (Mikszáth Kálmán) || a. (vallásügy) Bűnbánatképpen tartott vezeklés (önmegtartóztatás, önsanyargatás). Penitenciát tart. □ Ez nagy bűn : penitenciát kell ezért tartanod és ostoroznod testedet. (Vas Gereben)
2. (választékos) Általában büntetés, bűnhődés, (megérdemelt) szenvedés. Már az is penitencia volt számára, hogy nem mehetett el a barátjához. □ A siralomházban töltött órák a legnagyobb tortúra és penitencia egy gonosztevőnek. (Jókai Mór) Bóbiskolván lehajtott kardomon, Engedem a világot futni S akkor megint világ lesz a világ S mi Kirójjuk rá a penitenciát. (Ady Endre)