PEGAZUS [ë v. e] főnév -t, -ok, -a
- 1. (irodalmi nyelvben) <A görög mitológia ilyen nevű csodás állatáról vett jelképként:> a költőknek magasságok felé szárnyaló lova mint a költői szárnyalás, ihlet jelképe. Felül a pegazusra; pegazusán lovagol; megnyergeli a pegazust: verseket kezd írni, megpróbál költővé válni. □ Magyar csikó az én Pegazusom, Eredeti derék magyar fajta. (Petőfi Sándor)
- 2. (ritka, irodalmi nyelvben) Ló, paripa. □ Úgy kellett a bőszült Pegazusnak útját állni fegyveres erővel. (Jókai Mór)
- 3. (csillagászat) Három másodrendű csillagból álló csillagkép az égbolt északi felén.
- 4. (állattan) A csontos halak rendjének egyik családjába (Pegasidae) tartozó kisebb hal, amelynek a csikóéhoz hasonló feje van.