Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
PENGETŐ [ë-e] melléknév és főnév, (ritka, népies) pöngető (hangutánzó)
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki vmit penget (13). Lantot pengető énekes; a sarkantyúját pengető huszár; a kirándulás tervét pengető diák.
2. (zene) Pengető hangszer: olyan húros h., amelynek húrjait ujjal v. arra alkalmas kis lemez v. pálcika alakú eszközzel megpendítve szólaltatják meg. Pengető hangszer a balalajka, a citera, a gitár, a hárfa, a lant és a mandolin.
3. (ritka) Pengetve hangzó, pengetéssel megszólaltatott <zenei jelenség, részlet>. A dallam a vonósok pengető kíséretével szólal meg.
II. főnév -t, -je [e] (zene) Csontból, esetleg fából v. rugalmas anyagból készült vékony kis lemez v. pálcika, amellyel némely húros hangszer húrjait rezgésbe hozzák, pengetik. A citera, a gitár, a mandolin pengetője.
pengetős.