PENDELY [ë-ë v. e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] pendel
- 1. (népies, régies) Fehér házivászonból készült alsószoknya <közvetlenül a testet takarja v. pedig az ing fölött viselik>. Ráncos pendely; pendelyre vetkőzik. □ Ha meg nem adom a selyem Árát, rólam a pendelyem Rövid időn lehúzzák. (Csokonai Vitéz Mihály)
- 2. (tájszó) Vászonból készült, bő, hosszú női ing. □ Nagy, jó, deli, magyar legények
Szépet álmodtak fehér pendelyekről. (Ady Endre) || a. (népies, régies) Hosszú, ingszerű ruha, már járni tudó kisgyermekek viselete, amíg szoknyát v. nadrágot nem kapnak. Nyáron pendelyben jártak a falusi gyerekek. □ Az egy szál pendelyt, amiben
az ország millió gyereke járt, a gyáripar tökéletesen megszüntette. (Móricz Zsigmond)
- Szóösszetétel(ek): pendelyháló.