PELYHEDZIK [e-e] tárgyatlan ige -ett [ë], ..eddzék (..eddzen) [e-ë]; -eni [e] v. -ni, (irodalmi nyelvben) pehelyzik [e-e] (csak 3. személyben)
Pehely, finom, puha szőr kezdi borítani. Pelyhedzik az álla: <serdülő ifjúnak> a szakálla nőni, serkedezni kezd. □ A bíró kocsisa nem volt büszkébb nála, Holott még tán nem is pelyhedzik az álla. (Sárosy Gyula) || a. <Szakáll, bajusz> serked. □ Egy, csak egy legény, van talpon a vidéken
Szörnyü vendégoldal reng araszos vállán, Pedig még legénytoll sem pehelyzik állán. (Arany János) Már akkor a bajuszom pelyhedzett. (Gárdonyi Géza)
pelyhedzés; pelyhedző.