PELLENGÉR [ë-ë v. e-e] főnév -t, -ek [ë], -e [e] v. -je [e], (
régies) pelengér (
történettudomány)
Nyilvános téren álló oszlop, amelyhez a bűnöst hozzákötözték, ill. ketrec, amelybe bezárták, hogy kitegyék a közmegvetésnek, meggyalázásnak.
Pellengérre állít v. (
régies)
hurcol vkit: (
átvitt értelemben is) nyilvánosan megszégyenít, közmegvetésnek teszi ki;
pellengérre való: csirkefogó gazember.
A rágalmazókat, a feslett életűeket és a tolvajokat régente pellengérre állították. □ Megmentette attól, hogy úgy üljön a számára kijelölt helyen, mintha a pellengéren ülne. (Ambrus Zoltán) Lám megcsúfoltak
Szolgádat pellengérre állították. (Babits Mihály)
- Szóösszetétel(ek): pellengérfa; pellengérkalitka; pellengérketrec; pellengéroszlop.
- pellengéres.