PÉNZECSKE [ë-e] főnév ..két, ..kéje [e] (kedveskedő)
Rendsz. nehezen megkeresett, takarékoskodva összegyűjtött kis összegű, kevés, némi pénz. A kisemberek megtakarított pénzecskéjét kicsalták a szélhámosok. □ Pénzecskéjével nem éppen takarékosan bánt. (Gyulai Pál) Pénzecskék érkeznek falusi postákra pesti könyvkiadóktól, amelyekkel az írói munkát honorálják. (Krúdy Gyula) || a. (ritka, régies) Kisebb, csekély értékű pénzdarab; aprópénz. □ Egy ezüst pénzecskét vettem ki zsebemből. (Jókai Mór) Édesanyám . kiszedegette a pénzecskéket a zsebemből. (Móricz Zsigmond)