PENDELYES [ë-ë-ë v. e-e-ë] melléknév -en [e] (népies)
Pendelyt hordó, viselő, pendelyben járó <személy>. Pendelyes parasztasszony. || a. Kül. olyan <kisgyermek>, aki még nem hord nadrágot v. szoknyát, hanem pendelyt visel. Pendelyes fiúcska, leányka. □ Kivül-belül szomorú csárda ez A Kutyakaparó
Pendelyes gyerek voltam még, mikor Az az eső esett, Mely falának két-harmadrészéről Levitte a meszet. (Petőfi Sándor) És megláttam újra a nagy szérűs udvart
, ahol
nagyon kicsi gyerekkoromban még én is játszottam a béresek pendelyes lyánkái közt. (Kaffka Margit)