PENÉSZES [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
Penésszel (1) ellepett, fedett, benőtt. Penészes étel, fal, kenyér, könyv, ruha. A nedves lakásban penészes lesz a bútor. □ S várában elbizottan Duskál a boldog úr
De lenn a tömlöc éjén Penészes bolt alatt, Elhagyva szenved a rab Hallatlan kínokat. (Vörösmarty Mihály) Nem voltunk hadvezérek, tisztek, előkelőségek
Egyszerű árnyékalakok a föld alatti börtön penészes falai között. (Kuncz Aladár) Penészes odúban Édesanyám ringatott a búban. (Juhász Gyula) || a. Régisége miatt penésszel (1) borított; ódon. □ No már édes néném, vegyük elé a pennát és tisztítsuk meg a penészes kalamárist. (Mikes Kelemen) Avult irományok közt találtam egy penészes krónikát. (Jókai Mór)
penészesség.