PECSÉTES [ë-ë v. e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e], (
népies) pöcsétes [ë]
- 1. Pecséttel (1a) ellátott, lezárt. Pecsétes levél. □ Meglóbálta a pecsétes, sárga borítékú nagy levelet. (Tolnai Lajos) || a. Pecséttel (1) hitelesített, hivatalos, lebélyegzett <irat>. □ Megjön a pecsétes parancsolat egy nap
(Mikszáth Kálmán) Megállt előttem,
s köszönés nélkül átnyújtotta a pecsétes írást. (Móra Ferenc)
- 2. (ritka, régies) Pecséttel (5) ellátott palackban levő, rendsz. régebbi évjáratú finom <bor>. □ [A láda] külső alakja elárulá a pecsétes borokat tartó edényt. (Jókai Mór)
- 3. Olyan, ami(ben) pecsét (7), folt van; szennyes, foltos. Pecsétes mellény, szalvéta, zsebkendő. □ A haja illetlenül bozontos volt, a ruhája ócska, pecsétes. (Nagy Lajos)
- Szóösszetétel(ek): hétpecsétes.
- pecsétesség.